- Szóval azért kellett maradnotok, mert meg szeretnélek titeket kérni egy-két dologra. Ugyebár közeleg a Mikulás- Karácsonyi buli, és általában egy-két osztályból választunk ki pár gyereket, akik szórakoztatják a többieket. Tavaly például egy mesefilmből egy részletet adtak elő. Mi tanárok meg szavaztuk, hogy most a „Az Oroszlány királyból"kell majd eladnotok pár részletett. - tájékoztatta őket, mutogatva, fel-alá sétálva Kakashi sensei.
- Ha jól értelmezzem sensei, akkor nekünk az lesz most már a feladatunk, hogy megcsináljuk a jelmezeinket, állítsuk össze egy megfelelő műsort? - kérdezte Sasuke.
- Pontosan. De ha elakadnátok, szívesen segíthettek nektek.
- Köszönjük sensei, biztos kell majd segíteni. - mondta Hinata egy kicsit bizonytalanul.
- Nos, ha megértettétek, akkor mehetek is haza. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra sensei. - köszöntek el vigyorogva, ujjongva a tanítványok.

- Deidara, te mi szeretnél lenni? Lehetnék, mondjuk Simbád akár.
- Hm, jól hangzik, elvállalom szívesen.
- Oké, akkor ez meg van. Holnapra elkellene döntenünk,hogy mikor és hol próbáljunk,mert gondolom el kellene kezdenünk készülődni. - közölte hűvösen Itachi.
- Szerintem legyen itt a suliban délutánonként mikor mindenki 100%, hogy ráér. - ajánlotta Sakura.
- Ebben egyetértek, valakinek van más ötlete vagy megfelel ez mindenkinek? - Itachi unottan.

Azzal mindenki szétszéledt, Deidara egyedül baktatott haza, Itachi Sakurával ment a többiek meg csoportosan.

Deidara:
Vajon hova tűnhetett Sasori? Lehet, hogy valami baja eset vagy meg beteget? De akkor biztos szólt volna, hm.. lehet,hogy rájött,hogy nem is szeret annyira? Vagy talán az is lehet, hogy valaki felpiszkálta volna ezzel? De senki nem látott minket... nem értem..
Nah mindegy, nem sokára hazaérek és elkezdhetek tanulni a következő napra, jaj, el ne felejtsem, hogy holnap matekból és irodalomból felelek, bioszból meg írunk. De amilyen hülye vagyok, tuti el fogom felejteni és megint egyest kapok mindenből, mint tavaly ilyenkor. Ó igen azok az idők borzalmasak voltak, mindenki piszkált vagy cikizet a másságom miatt, szinte nem barátkozom velem senki, csak azaz idióta Tobi meg az a kígyó képű férfi azt hiszem Orochimaru a neve.
De ez mostanában megváltozott, először Sasori támad le a csókjaival utána meg Itachi a kezével, de várjunk csak, Itachi nem homo, hm, nem értettem soha őt, és talán nem is fogom. - gondolkozott magában.
Lassan elérte a panellakást ahol lakott és lomhán, lassan ment felfelé a lépcsőn, mert a lift nem működöt. Amint felért a 3. emeletre megtoppant egy pillanatra és hallgatózni kezdett.

„Fura, ezek a hangok Sasori lakásából szűrödnek, ki... vajon mi folyhat oda bent? Talán azt csinálja vagy csinálják? De ez képtelenség, hisz a szemembe mondta, hogy szeret, de az is lehet, hogy csak hazudott, kihasznált". - tűnődött el ezen.

Közelebb ment az ajtóhoz és hallgatózni kezdett.

- Te Itachi, sikert már a terved a szöszivel kapcsolatban? - Sasori.
- Még nem, majd holnap órák után akcióba lépek, remélem nem fog megint elszökni, mint ma. Bár most a tanár is közre játszott egy kicsit. - Itachi.
- Ühüm, értem, hallod, Kisamét meg meg kellene szívatni, az a hülye beégetett órán. Mindenkinek elmondta, hogy Deicskébe vagyok szerelmes. De bakker, ez nem is igaz, még magam sem tudom, hogy mit érzek iránta, ő még ennyire sem tudhatná, de ez nekem nagyon zavarosak, bemelegedni egyik napról a másikra. - elemezgetett magában.
- Értem, én ehhez nem tudok, semmit hozzá szólok, bár a szöszinek szép nagy van a nadrágjába. - vigyorodott el ártatlanul.
- Itachi, te mi a fenét műveltél? Nekem ne akar bemesélni, hogy nem vagy meleg, nem egyszer láttalak már más fiúkkal, üm úgy. Szóval, messéljé csak.
- Héé, nyugi már. Először is nem vagyok meleg veled ellentétben, én még mindig a lányokhoz vonzódom, és akit láthattál az Madara lehetett. Másodszor meg csak megkönnyítettem rajta egy kicsit, mivel órán valami miatt felizgult, és spontán kivertem neki, ennyi volt az egész.
- Madara? De ő nem a másik falunak a sulijába jár már?- értetlenkedett Saso.
. De, csak néha benéz ide, általában az új fiúcskák miatt jön, itt már naponta jönnek újak.
- Jha, hozzánk is jött valamilyen új lány, azt hiszem Nakashima Kumiko a neve, de csak szimplán Kumi. - Unott arckifejezés.
- Kumiko?
- Az, mi az? Tán ismered?
- Neem, nem ismerem csak szomszédom, de nem szoktunk beszélni.
- Biztos, engem nem nagyon érdekel. Nah térjünk vissza a mi kis szöszinkhöz, szóval vannak ötleteid hogyan szívvasuk meg?
- Van ám, de még mennyi, hajaj, nah figyelj, holnap akkor suli után kapjuk el és hátul majd azt csináljuk vele. - elvigyorodik.
- Itachi, nem hiába te vagy a főnök a bandában.
- Hát ez ennyi, nah gyere, menjünk a gyűlésre. - azzal a kezét az ajtó kilincsre rakja.
- Várj, kikapcsolom akkor a meleg videós videót.
- Oké, de siess.
- Jó-jó.

„ Nem, ez nem lehet, ezt biztos álmodom, Sasori (m) nem tehet velem ilyet vagy de? Nem, ő nem ilyen, főleg most. De mindegy gyorsan el kell tűnnöm mielőtt, meglátnának." - épp, hogy ezt kigondolta Sasori és Itachi vigyorogva lépett ki az ajtón.
- Deidara? Hát te mit keresel erre felé, erre a menők járnak. - incselkedett Ita.
- Hagyjad már, ő itt. - nem tudta befejezni a mondatát, mert Deidara félbe szakította.
- Mit képzelsz magadról te egoista állat, attól, hogy te Uchiha vagy nem kötelez fel arra, hogy így beszélj velem, és hugimhoz jöttem, mert megkért, hogy segítsek a házijában, és mivel az árvaházban nem volt mit tennem eljöttem, de ha téged ez nagyon zavar el is takarodhatsz a fenébe. - hangján lehetett érezni dühöt és félelmet, ahogy a hűvös szemekbe pillantott.
- Szóval ennyire felnyílt a csipád kis taknyos?!, Nem hat meg , hogy árvaházban élsz és a bókokat pedig köszönöm szépen , de most már takarodhatsz előlem ,mert a végén még elkapok valamit tőled.

Sasori pedig csak állt mellette és végig hallgatta, hogy ordítja le szerencsétlen Deidarát. Lassan kezdte unni, hogy Itachi így bánik a leendő szerelmével ezért olyat tett amit életében meg sem akart tenni, megütötte Itachit.

- Te meg művelsz az Isten szerelmére? Mert bolondultál már te is? - háborodott fel a fekete hajú.

- Nem engedem, hogy így beszélj vele, nem tehet róla, hogy nem bírja a nagyképűségedet, és én sem bírom, nem értem miért is születtél meg a világra, Mr. Gyűlölet. - mérges tekintettel néz a fekete íriszekbe.

- Sasori elvették az eszedet, hogy vagy képes ilyet mondani és művelni, most nézd meg milyen lett az arcom, ha ez be fog kékülni neked véged, lesz.

- Ha bántani mered, velem gyűlik meg a bajod nyomorult. - dühödten rontott neki az Uchihának.

Persze Itachi sokkal erősebb volt nála, így egy perc alatt a földre küldte, de nem elégedett meg ennyivel, még el kellett törnie a kezét is és behúzni neki párszor.

Deidara magán kívül feküdt a földön, Sasori döbbenten figyelte az eseményeket és Itachi halál nyugodtan ment el a helyszínről.

Pár nappal később az egyik kórház kórtermében.

Deidara békésen feküdt az ágyon és Sasorival beszélgetett.     

- Jobban vagy?

- egy kicsit igen, csak a kezem fáj még meg az arcom. Miért?

- Csak úgy kérdeztem. Bocsánatot szeretnék kérni Itachi nevében, ami történt.

- Köszönöm, de nem kell semmit megköszönnie, igaza volt. Nem kellett volna neki mennem, így csak én jártam rosszul.

- Nah mindegy, remélem, hamar felépülsz, és akkor elmehetnénk, mondjuk egy moziba. Na, mit szólsz hozzá?

- Hm, jól hangzik, elfogadom a meghívást, de előbb innen kell majd egészségesen kijutnom.

- Ígí van. Előbb legyél egészséges és utána boldog - mosolyog hozzá.

- Igen, igazad van.

- Hát nekem mindig igazam van csillagom.

- Tényleg el is felejtettem, de buta vagyok Istenem - csap a fejére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.